Budaőrsi Nepomuki Szent János templom vendégei lehettünk
2019. október 27.
Budaőrsi Nepomuki Szent János templom vendégei lehettünk
Egy nagyon kedves, jókedélyű, 85 éves plébános úr Varga János meghívásának tehettünk eleget, amikor 2019. október 27-én, szentségimádás és a Mécsvirág irodalmi kör tagjaiért felajánlott szentmisén vehettünk részt, mielőtt bemutattuk Mécs László emlékestünket. A gyönyörű, kiváló akusztikájú templom és a szentmise nagy hatással volt ránk.
Szentmisét követően azonnal indult is műsorunk, amelyet énekével Lalák Anna és Asztalos Luca szinesített. Közönség soraiban naszvadi leszármazottak, környéken élő volt naszvadiak is megjelentek nagy örömünkre. Küldetésnek tekintjük bemutatni a koholt vádak alapján elitélt papköltő munkásságát, életútján keresztül. Ma is aktuális versei az emberi sorsról, küzdelmekről, gyötrelmekről a lelkekhez szól, rámutatva arra, bármily nehéz is a sors, Istenbe vetett hittel, bizalommal, kifürkészhetetlen útjait járva, mindig van megoldás az elviselésre, túlélésre és a szeretet erejével való megbékélésre.
Nemcsak bemutatjuk, Mécs László életútját, hanem követjük is azt. Szerencsénkre találkozunk olyan emberekkel akik egykor személyes kapcsolatba álltak vele. Elmesélik élményüket és kifejezik tiszteletüket. Így tudtuk meg, hogy a „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld“ c. verse, egy háborúból visszatért, félszemére megvakult, sánta emberről szól, kinek otthon maradt szerettei, mind elpusztultak amire ő hazatért. Remeteként élte hátralevő életét, de nem harcolt többet fegyverrel , hanem rózsákat nemesített és ültetett. Így szerette volna szebbé tenni környezetét a földet. Halálát is az okozta, hogy a megáradt folyón kelt át a túlsó partra rózsatövekért, de a visszavezető úton elsodorta őt az ár. Ezzel a verssel állított emléket Mécs László ennek a háborúban megrokkant, nemes lelkű, szerencsétlenül járt embernek.
Kozma László tanár úr, akivel a farkasréti Mindenszentek templomban bemutatott emlékest után ismerkedtünk meg, elmesélte, hogy őt Mécs László keresztelte, aki a család barátja is volt.
Szőke Lajos atya a rákoscsabai Szent Erzsébet templom plébánosa, meghatódva mesélte, hogy számára milyen nagy megtiszteltetés, hogy abban a szobában lakhatott, azon a folyosón járhatott, ahol nagy elődje, utoljára papként működött.
Nagyon jó érzés hallgatni ezeket a személyes élményeket!
GY.E.
Utoljára frissítve (2019 november 12., kedd 08:53) 2019 november 12., kedd 07:44