Kitelepítettek találkozója - Komárom

Nyomtat

 2011. június 4.

Kitelepítettek Találkozója, Komárom

„Mert én a szívemet kétfelé osztottam.

Egyik felét a családomnak adtam,

A másik felét szülőföldemen hagytam.”

 / részlet Molnár Imre - Szarka László: az Otthontalan emlékezet c. könyvből/

Éneklőcsoportunk a megalakulása óta eltelt 41 év alatt számos helyen járt már, különféle kedves és megrendítő események tanúja volt. Az idei év júniusában ismét egy különösen szívet szorító emlékezésen vettek részt az énekesek.
   Előadásunkat a műsorvezető a következő szavakkal vezette be:
   A csoportról soha nem könnyű beszélni, hiszen az eltelt 41 év alatt annyi minden történt, annyi helyen járt már az együttes. Akkor pedig különösen nem könnyű, ha az esemény, aminek kapcsán a bemutatkozást kérik, ennyire mélyen érinti a naszvadi lelket…

   A Búzavirág Éneklőcsoport 1970-ben alakult a naszvadi Csemadok szervezésében. Ami összehozta és együtt tartja a csoportot: a közösségért tenni vágyás. Céljuk: a magyar kultúra ápolása, továbbörökítése, a fiatalok bevonása a közösségi életbe. Bár Szlovákia és Magyarország számos helyét bejárták már, a helyi rendezvényeknek, megemlékezéseknek is mindig aktív résztvevői. Különösen szép élmény számukra, hogy a mai megemlékezésen részt vehetnek, hiszen majd mindegyik énekes személyesen érintett. Valamennyiük családját érintette vagy a Magyarországra kitelepítés, vagy a Csehországba deportálás.
   A most elhangzó dalt, Kuunyi Ernő és Zerkovitz Béla alkotását, az Estharangot küldik a távozásra kényszerített naszvadiaknak, és a többi Felvidékről elszármazott magyarnak.
 
   A Felvidéki Kitelepítettek és Deportáltak X. Országos Találkozóját 2011. június 4-én, a Trianon Emléknap keretében rendezte meg Komáromban a Kecskés László Társaság és a Magyarock Dalszínház.
   Az emlékezés a délutáni koszorúzással kezdődött. A Monostori Erőd külső falán elhelyezett Kitelepítettek Emlékművénél Prohászka Marcell tanár úr mondott megemlékező beszédet, ezt követően a Búzavirág Éneklőcsoport énekekkel kísérte a virágok, koszorúk elhelyezését.

    A koszorúzás után a Dunai Bástya színpadán folytatódott a megemlékezés. Felléptek: az észak-komáromi Mariánum-gyermekkar, Stubendek István vezetésével, a dél-komáromi Egressy Gyerekkar, karvezetőjük Hozák Adrienn. A megnyitó után Dr. Molnár Attila polgármester köszöntötte a résztvevőket.

   A jubileumi eseményre Batta György, észak-komáromi író írt egy imát, melyet Császár Angela művésznő szavalt el. Ezt követően Szijjártó Péter miniszterelnöki biztos, majd Szőcs Géza államtitkár beszéde hangzott el.

  „Ahogy Németh László mondja, a haza nem föld, hanem történelmi rendeltetés. A határok ugyan elmozdulhatnak, de a hazát soha nem lehet elhagyni” - hangzottak Szijjártó Péter szavai. – „Mindenhol, ahová magyarokat vittek, vagy áthelyezték fejük fölött a határokat, ott magyar jelenlét, egy kis darab magyar haza van, és immáron marad is örökre” - mondta a komáromi származású szóvivő.
   Ezen a délutánon nyílt a helyi általános és középiskolások "Az én Kárpát Hazám" című fotópályázatának kiállítása. A fotópályázat nyerteseinek Dr. Völner Pál államtitkár adta át a díjakat. Rövid zárszó után a Szózat eléneklésével zárult a megemlékező rész.

   Csoportunknak az ünnepség után haza kellett jönnie, hiszen éppen ezekben a napokban zajlott Naszvadon a Tűzvirág Művészetek Hete rendezvénye, melynek csoportunk tagjai is, mint alapszervezetünkből oly’ sokan, aktív résztvevői, segítői voltak. Így az este bemutatott rockoperát, a „Fehérlaposok”-at, amely a Csehszlovákiából Magyarországa telepített családok történetét dolgozza fel, sajnos a csoport nem tudta megnézni.

   A szervező Kecskés László Társaság Duray Miklós felvidéki magyar politikust, közírót kérte fel a rockopera bemutatása előtti rövid beszédre. „Emlékeznünk kell, felejtenünk nem szabad, de megbocsátanunk tudni kell. Ez a három érték együttesen segíthet bennünket jövőnk megfogalmazásában."
   Az opera történeti hátteréről néhány szó olvasható a
Magyarok Dalszínház oldalán.

   Édesanyámal együtt néztük az esti színházi bemutatót. Most, az előadás által értettük meg, a nagyapám, mikor szóba került szülőfaluja, Pusztafödémes, miért csak ennyit mondott mindig:
   - Én oda vissza nem mehetek!
Semmi többet. Ami megtörtént, annyira fájdalmas, hogy arról beszélni sem lehet.

alt

   Nagyon köszönjük, hogy itt lehettünk, és részt vehettünk ezen a szép és felemelő megemlékezésen. Nagy örömünk volt, hogy rokonokkal, régi barátokkal, falubéliekkel is sikerült találkozni. Kedves meglepetésként az Erődben Nagy Kati néni fogadott bennünket, aki több évtizeden keresztül tanított a naszvadi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. 

   Kimondhatatlan érzés azokkal az emberekkel beszélgetni, akik bár nem ismerik egymást, mégis a közös sors összefűzi őket. Így ismerkedtünk meg Villám Istvánnal is, akinek szüleit Komáromból telepítették ki Békéscsabára. Több fényképet kaptunk tőle az Emléknapról, melyekből szíves engedelmével néhányat itt bemutatunk.

Köszönjük a szervezőknek ezt a szívhez szóló élményt.
LILI

  

2011. június 6.

 
Kedves Kórusvezetők! Minden vendégünk nevében hálásan köszönöm, hogy felléptek rendezvényünkön, köszönöm, hogy ennyit fáradtak értünk, a résztvevőkért. Csodás élményt nyújtottak számunkra.
Még egyszer köszönöm, s kívánok nagyon sok sikert életük minden fontos lépésénél: 
    Nemes Zsuzsánna
a Kecskés László Társaság elnöke


 


Utoljára frissítve (2012 október 18., csütörtök 11:38) 2011 július 08., péntek 07:00