logo

harmonia-logo

Nemzeti emlékpark, a Csemadok előtt

Figyelem! új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatEmail

2022. október 8.

Nemzeti emlékpark, a Csemadok előtt

 

Több éves tervezés, pályázatok sokaságának megírása, majd reményekkel teli várakozás az eredményhirdetésekre, amelyek, e projektet illetően, 5 éven át, az pénzforrás hiánya miatt elutasítottak között jelentek meg a közlönyben.

Már a 4. elutasítás után úgy döntöttem, feladom, de jött az újra beadás ideje, hát legyen, tegyünk még egy próbát mondottam magamban, de sajnos az 5. sem jött össze. A 6. alkalomra már nem vártam, elküldtem az átszerkesztett pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériumába, egyedi kérelemként, majd jött a hivatalos visszaigazoló válasz a pályázati kérelem beérkezéséről, majd hosszú ideig semmi.  

            2022. február 19. olyan nap, mint a többi, csörög a telefon, számomra nem szokatlan magyarországi telefonszám volt látható a kijelzőn, s mire felfogtam kivel is beszélek, eljutottunk oda a beszélgetésben, hogy a kulturális államtitkár közölte velem a hírt, hogy a pályázatban leírtak meggyőzték a bizottságot, s hogy támogatásra alkalmasnak minősítették azt, és 5 millió forintnyi támogatást hagytak jóvá a tervek kivitelezéséhez. Ezt követve még elmondta, hogy hamarosan keresni fognak a titkárságról, s mindent részletesen megbeszélünk majd és persze sok sikert kívánt a kivitelezéshez.

            Február végén, már aláírt szerződés volt az asztalomon, s megkezdődhetett a munka.

Az elején, mikor az elképzelés kezdett kirajzolódni, a mai emlékpark központi fémszobra, a Szent Korona autentikus kovácsolással készült másolatának helyén, egy, nyomokban, a Szent Koronára utaló acélszerkezet volt tervezve, Asztalos Andris elképzelése, tervei alapján. A 13 kopjafa ugyan része volt az elképzelésnek, de ugyanúgy, mint a Szent Korona esetében, egy egyszerűbb, anyagilag kevésbé terhelő kivitelben készültek volna, nem egyszerre, hanem évente, 1 – 2 darab, az adott pillanat lehetőségeihez igazodva. Aztán jött a jó hír, ami a támogatást illeti, majd ezt követően a Csemadok vezetőségi ülés, ahol számba vettük az anyagi lehetőségeket, összegeztük, hogy az elnyert támogatással együtt milyen pénzforrást mozgósíthatunk a kivitelezéshez. Azon az estén, már látható volt, hogy az eredetileg szerény kivitelezési forma, egy magában egyedi minőségű emlékpark létrehozására is elegendő lesz. Ezen az úton haladva, elsőként a Szent Korona másának kivitelezőjét kellett megkeresni, így eljutottam Hanvára, László Ottó iparművész műhelyébe, ahol csodálatos dolgok készültek már az elmúlt évtizedekben. Ottó, miután meghallgatta elképzelésemet, egy lélegzetnyi szünet után, igent mondott. Aztán a részletek tisztázását követően, azonnal nekifogott a tervezésnek, kivitelezésnek. Munkájában segítségül volt Csank Tímea keramikus.

Ami kopjafák kivitelezését illeti, az elképzelés az volt, hogy Felvidék minél szélesebb területein alkotó fafaragóktól kerüljenek ki. Ez az akarat, csak részben teljesült, mivel a keleti részen alkotó Ulman István és Nagy Ferenc Katalin, (mindketten elvállalták a munkát), időközbeni egészségügyi problémáik miatt le kellett,hogy mondjanak, a megrendelésekről, így a 13 kopjafa kivitelezése, 5 alkotó között osztódott szét, név szerint, Sidó Szilveszter   Búcsról, Ambrus Dávid Felszőszeliből, Katona István Martosról, Hrubik Béla Ipolynyékről és Gerendás Norbert Szentpéterről. (Megj.: Gerendás Norbi készítette 2004-ben az 1848-as események tiszteletére állítatott központi kopjafát is.)A kopjafákon látható tűzzománc portrékat a Kecskeméti Balanyi Károly zománcmester készítette.

A kivitelezők elkezdték a munkát, mindenki a maga módján, bele vésve a fába, belekovácsolva a fémbe saját lelkületét. Ezalatt, idehaza Kovačic Dániel, Laczkó Zoltán sztatikus segítségével elkészítette a terveket, megtörtént az engedélyeztetés az építésügyi hivatalban, majd a projektben támogatóként résztvevő ROTO-BAU KFT, helyi építkezési vállalkozás, megkezdte, kivitelezte a földmunkákat, betonozást és a térkövezést.  

Nyolc hónap telt el a támogatás jóváhagyásáról érkező hírlevél megérkezésétől, ez idő alatt állandó kapcsolattartás a kivitelezőkkel, mesterekkel, művészekkel, majd közeledve az átadás időpontjához, elkezdődött a műsorszervezés, amelyet aztán 2022. október 8-án láthatott is a közönség. Utólag rengeteg szívhez szóló dicséret érkezett a szervező, a Csemadok vezetősége felé, ezért részletesen itt most közzé teszem, miről is maradtak le azok, kik nem tudtak részt venni a rendezvényen.

18:00 órakor Lábsky Olivér énekelte el a Felvidék Himnuszát, majd Simonics Pelle Tímea tolmácsolásában hallhattuk, Pósa lajos, „Október hatodikán” című versét. A vers után Tímea, aki egyben az est műsorvezetője szerepet is betöltötte, üdvözölte az egybegyűlteket. Ezek után, Fekete Péter Úr, napjainkban a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, pályázatunk jóváhagyása idején még az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkára mondott beszédet, őt követte a színpadon Pémné, Bódis Aurélia, aki Pósa Lajos „Mit olvasol édes fiam” című költeményét adta elő. A 13 kopjafa koszorúzását Takács Zoltán vezette le, méltatva közben a vértanúk hősiességét, s tolmácsolva kivégzésük előtti utolsó üzeneteiket. A koszorúzást követően Nagy Haris Krisztina a Kormorán együttes és Varga Miklós „Ne sírj kedves „ című dalát adta elő Nagy Csaba zongorakíséretével. Ezek után, városunk Polgármestere, Molnár Zoltán elvágta a szimbolikusan elhelyezett szalagot, ezzel átadva a teret városunknak. Majd ismét Nagy Haris Krisztina lépett a színpadra, s fia Nagy Csaba zongorakíséretével énekelte el Csézi egyik gyönyörű dalát, az, „Ez az otthonunk” című szerzeményt. A jelek hagyásának fontosságáról, az emlékparkot megálmodókról és kivitelezőkről Hrubík Béla szólt a közönség felé, majd Dr. Malomsoki Nóra és István vette birtokba a színpadot és ünnepi zenére, a „Magyar vagyok” című dalra mutattak be csodálatos néptáncot, ezzel be is fejezve a színpadi történéseket. Az est záróakkordjaként közösen a résztvevőkkel elénekeltük nemzetünk imáját a „Himnuszt”.

Az este még nem ért véget ezzel, következtek a riportok, majd az éjszakába nyúló beszélgetések már lent a Csemadok klubhelyiségeiben.

Az alábbi sorokat Hrubík Béla a Csemadok volt országos elnöke vetette papírra, s mondta el az avató ünnepségen.

Tisztelt emlékezők, kedves barátaim.

Mindenkit nagy szeretettel köszöntök az aradi 13 vértanú, nemzeti hős Emlékparkjának avatásán. Nagy tisztelettel köszöntöm erről a helyről is az emlékhely megálmodóit, kivitelezőit, és anyagi támogatóit. A Csemadok helyi szervezet alkotó közösségét, a naszvadi önkormányzatot és polgármesterét, Magyarország kormányának Emberi Erőforrásokért felelős minisztériumát, valamint a Novum Naswod Polgári Társulás tagjait, Dobosi Róbert ötletgazda és mindenes szervező elnökletével, aki előtt, mindenki mellett, hadd emeljem most meg nem létező kalapomat.

Azt mondják, hogy ha van egy ember egy közösségben, aki tudja mit akar, akkor az egy jó, igaz, hasznos, értéket teremtő gondolathoz, százakat is mozgósítani tud. Ez az akarat, mely magasra emeli a falakat. A kulcs szó, az elkötelezettség és az elhivatottság, De e nélkül nem megy. Annak idején Csemadok elnökként a vidéket járva, Nagykaposon mondta egy barátom, hogy aki nem hordott székeket meg asztalokat a kultúrházban, az nem lehet jó elnök. Nos én sem maradtam ki ebből a jó szórakozásból soha, és tudom, hogy a mai napot szervezők közül, biztosan mindenki hordott már széket és asztalt a kultúrházban. Ennyi kell csupán a nagy álmok megvalósításához. És nemzetszeretet, hit, tartás. Valóban ilyen egyszerű lenne ez? Igen, és nem is. A magyarok Kárpát- medencei honfoglalása, már több mint 1100 évvel ezelőtt befejeződött. Azonban van egy másik honfoglalás is, amely napjainkban, főleg a Trianon által elszakított nemzetrészekben folyik. Ez a szellemi honfoglalás, térfoglalás ami a mainapon itt, Naszvadon is megtörtént. Ismét elfoglaltunk egy teret, mely a miénk volt, de ez idáig üresen állt. A történelemből azonban tudjuk, hogy azokat a helyeket, amelyeket nem mi foglalunk el, határait nem mi tűzzük ki jelekkel, emlékekkel, szobrokkal, emlékoszlopokkal, azt mások foglalják el, A történelem, és szülőföld szeretete figyelmeztet. Csak az a miénk, amit a magunkénak érzünk, és amit meg is tudunk tartani. Szóban, tettekben, cselekedetekben. A mai napon felavatott emlékhely 8 alkotó nevével fémjelzett, akiket a helyi szervezők kértek fel arra, hogy saját énjük, lelkük, tudásuk, egy darabját véssék fába, kovácsolják vasba, égessék tűzzománcba, hogy láttassák azt, s hogy arra nézve mások is látva lássanak. Mert aki megért, s megértet, az egy népet is megéltet. Az emlékoszlopokat SidóSzilveszter, Hrubik Béla, Ambrus Dávid , Gerendás Norbi , Katona István faragta, a tűzzománc portrékat Balanyi Károly kecskeméti tűzzománcmester alkotta, és a Szent  korona kovácsolt másolatát László Ottó,  készítette, Csank Tímea keramikus közreműködésével. Nyolc különböző sors, lélek, talán világnézet is, bár erre nem mernék megesküdni, hogy a világnézeteink oly különbözőek lennének, de egy cél és egy akarat, mely összetartja az alapot és a falakat, melyekre bátran lehet nemzetet, hazát, otthont, a szülőföld szeretetét építeni, gazdagítva azt, elődeinktől kapott tudással, alkotással. Erős bástya ez. Sokan vagyunk még, akik merünk, s tudunk is építeni, alkotni. Mert az idő rostáján áthull, ami a hamis. Csak az igazi értékek maradnak fenn. Ahogy a víz szalad, de a kő marad.

A sors kiszámíthatatlan vagy általunk is sorsszerűnek vélt útján, a mai napon nagyon sok tisztességes ember munkája, műve, jóakaratú cselekedete keresztezte egymást, s hozott közelebb embereket, akik lehet, még soha nem találkoztak. És ha igen, ez csak erősíti azt, hogy valaki egyengeti az útjainkat. Mint ahogyan Kányádi Sándor írja egyik versében.

valaki jár a fák hegyén

ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Igen. Mi is félünk, vajon mit hoz a holnap a világnak, de reménykedünk is, hogy az emberi jó elnyeri jutalmát. Különben nem lenne értelme semminek.

Az aradi 13 katonaként, emberként megtette azt, amit a haza megkövetelt tőle. Talán még annál többet is. Mi is törekedjünk arra életünkben, hogy munkánkkal, a közösséget szolgálva mindig megtehessük azt, amit elvárnak tőlünk, s amit m i is elvárunk önmagunktól. Ha ezt meg tudjuk tenni, ki-ki a maga helyén, ki-ki a maga tehetsége és tudása alapján, akkor életünk teljes, hiteles és gazdag lesz. Álljanak itt Sütő András szavai útravalóul, mindnyájyunknak. Ha annyi nyomunk marad bár a Földön, mint felszálló madárnak a friss havon, már nem éltünk hiába.

Isten áldja a nemzet hőseinek emlékét, és Isten éltesse a szabadságáért kiálló magyar nemzetet, mindörökké.

 

                                                                                                          Dobosi Róbert

 cikkek:

https://ma7.sk/tajaink/emlekparkot-avattak-a-csemadok-naszvadi-alapszervezetenek-szekhelye-elott

https://ma7.sk/video/felvideki-naplo/a-szent-korona-es-az-aradi-tizenharom-emlekparkja-iranyt-mutat-naszvadon

https://felvidek.ma/2022/10/atadtak-a-naszvadi-aradi-13-emlekparkot/

Duna World, Magyarvilág:

https://mediaklikk.hu/video/magyar-vilag-2022-11-07-i-adas/

 

 

Utoljára frissítve (2022 november 16., szerda 05:40) 2022 október 13., csütörtök 08:05