A népmese napja
2013. szeptember 26-28.
IX. Országos népmese konferencia
Szervezetünket e rangos rendezvényen Ágh Erika képviselte, ki a gálaműsorban lehetőséget is kapott a fellépésre, elmondhatta éppen repertoáron tartott legújabb népmeséjét.
Az alábbiak szerint élte meg és érzékelte a mesemondás fontosságát.
Tegnap reggel 6-kor indultunk Fülekre a Felsőszeli iskola igazgatónőjével, egy diákukkal és Szanyi Máriával, egyes mesemondoversenyek zsüritagjával. Megérkezésünkkor már zajlottak a konferencia beszámolói.
Két beszámoló után mindig valaki mondott mesét. Én, és hat mesemondó barátom, csak este léptünk fel, az esti gálaműsorban. Addig hallgattam a nyelvészek, folkloristák és írók beszámolóit. Valami nagyon érdekes volt, volt, ami nekem már túl bonyolultnak tűnt, de azért próbáltam valami tanúlságot kiszürni a mondandókból.
Az egész konferencia benedek Elek születése napjára van tervezve, a mostani volt a IX. Ez a nap egyben a mese napja is.
A mesemondásnak különböző módjai lehetnek, az Ipolyi Arnold mesemondó verseny az autentikus, természetes, nem kötelezően leírt szöveghez kötött stílus, melyben nem számít ha valaki pösze, vagy sejpít, vagy esetleg raccsol, lényeg az, hogy nagyon élethűen tudja elmondani a mesét, s hogy lekösse a halgatóság figyelmét az egész idő alatt.
Nekem ez a mesemondás nagyon tetszik. Fantasztikus egyéniségekkel volt szerencsém találkozni, sokat tanultam tőlük. Nagyon sokat köszönhetek Badin Ádámnak és Varga Norbertnek, kik a palóc mesemondó versenyek megálmodói és lelkes szervezői.
Ennek a tegnapi mesemondó napnak egyik szervezője Agócs Attila volt, ő annak az Agócs Gergelynek az unokatestvére, aki a Fölszálott a páva zsüritagja volt. Ő vezette egész idő alatt a műsort, s ő volt a rendezvény házigazdája is. Köztünk volt Agócs Gergely is, az ő előadását végig is halgattam, s végig halgattam az ő meséjét is a gálaműsorban. Hát ez valami csúcs volt. Ezt nem lehetett nem végig röhögni, nagyon jó történetet mesélt egy füleki hazudós cigányról, a Lekvárról, kit mindenki így hívott.
Este a gálaműsor után mi haza is indultunk, bár a konferencia még folytatódott másnap is. Nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem az orzság legjobbjai között, már kezd ez is egészen családias lenni.Nagy szeretettel üdvözöljük mindig egymást, ilyen találkozások, vagy rendezvények után mindig oda jutok, hogy nem szabad abbahagyni. Ezt mindig kell csinálni, ha siker van, ha kudarc a versenyen. A lényeg - megszerettetni, elfogadtatni ezt a mesemondó műfajt az emberekkel, még akkor is, ha a tanárnőknek ez nemigen tetszik. Hisz tulajdonképpen innen indult el a mesemondás: a pásztoroktól, a fonókból, tollfosztásokkor az asszonyoktól, kukorica fosztóktól, s amiről én még nem is hallottam, virrasztásokkor is szoktak meséket mondani az imádkozások között.
A www. népmesenap.hu oldalon, még találhatók érdekes anyagok a rendezvényről.
Ez a rendezvény eddig mindig Magyarországon került megrendezésre, idén volt először külhonban. Jövőre Szerbiába lesz a következő helyszín. Ha a lehetőségek engdik, ott is szivesen látott vendégek leszünk.
Utoljára frissítve (2013 október 02., szerda 17:28) 2013 szeptember 30., hétfő 12:45